Toncs blogja

Hát a mai nap elég szívás volt. Jó hogy ilyen lazásan záródik. Habár még csak 20:44-van.

Lényegében megpróbálok írni egy rövid összefoglalót. Reggel kis laza szundis ébredés, nagy lazán kimentem a fürdőszobába, majd fagyos vízzel mostam meg arcom amin elég furcsa ábrázat ült mert fogjuk rá jól aludtam az éjszaka. Miután ez megtörtént a szokásos tükörképen elmosolyodós poénnal távoztam a fürdőből. Persze innen az első utam a szobába vezetett mivel elfelejtettem hogy este szokás szerint kimaradt a bepakolás. Elraktam a tanszereim és játékos mosollyal bámultam a dobozban a jó öreg Tapsi Hapsi-t. Mivel láttam hogy már csak fél órám van a buszomhoz elindultam a bátyám szobájába mert megkellett írnom egy e-mailt. Gyorsan túlestem az e-mailíráson és elindultam tízóraitgyártani a konyhába. Még elég sötét volt úgyhogy felkapcsoltam egy neoncsövet. Emlékszem még várni is kellett hogy rendesen világítson addíg megnéztem miből élünk ma. Gyorsan összeépítettem négy szendvicset és elindultam a buszmegállóban. Igazából fél kor indultam el, háromnegyedre van kiírva a busz, de ma ötvenhatra ért be. Bérletváltás... Ezzel az eggyel nem számoltam pedig a mai reggelem nagyon megfontoltan történt. Már hosszászoktam hogy ha harminchétkor indulok el a buszmegállóba akkor mindíg lekésem a harminchatkor még talán futva elérem ha harmincnégyre akkor még várni is kell rá vagy öt-tíz percet. Ez nem értem hogy van de a megszokás és a tapasztalat szülte eme állítást.

Fent a buszon sikerült ülőhelyhez jutnom mert foglaltak.(Évente egyszer ha előfordul...) Kicsit dumálgattunk a bizonyos illetővel. Elpoénkodtunk tatáig aztán leszállás után megindultunk a sulifelé. Eredetileg elvált volna az utunk de a nyelv érettségik miatt befoglalták az érettségizők a "B." épületet ahol én szoktam lenni így egyhelyre mentünk. Kisebb kutatás után megtaláltam az osztályom és itt kezdődtek a gondok.

Ezt a történetet kérésre nem fogom leírni. Sajnos... Az a lényeg hogy eléggé kilettem készítve idegileg. Totál idegroncsként jöttem haza.

Msn-n próbáltak páran belémszuszakolni egy kis életkedvet de nem sok sikerrel.

Pozitívum a napban:Alighanem csak annyi hogy lessz a nyárra munkám, meg jót beszélgettem a híres "kedves ismerősömmel".

Hát lássuk csak hol is kezdjem a mai bejegyzésem. Kicsit unalmasnak indult a szünet utolsó három napja, de megoldottuk a srácokkal. Hétfő,kedd,szerda edzés nap. Tegnap (kedd) kiegészítettük azzal hogy vízrementünk kajakkal Oroszlányon. Nagyon élveztük. Persze mivel nem vagyok egy úszó tehetség halálfélelmem volt minden evezőcsapás után. Kaptam egy szép piros mentőmellényt. Olyan új félét. Valami nagy márkának kiabálták ki a többiek. Engem csak az zavart hogy ötven-hatvan kilóig volt jó. Lecipeltünk egy hajót, és vállalkozó szellemű barátom máris levette a zoknit meg a cipőt és már mászott is be. Persze nagybátyám tartott egy rövid oktatást hogy mit kell tenni ha borulunk. Innen is látszott az hogy mennyire biztos volt a dologban. Már a második hajót cipeltük mikor a fák lombja között láttuk hogy az első próbálkozó majdnem a tó közepén fordul bele tóba. Látszott rajta hogy hideg a víz. Amikor kijött igencsak furcsán nézett. De nem tudta eltántorítani a dologtól. Másodjára már a beszállásnál belefordult. Persze én sem akartam kimaradni a jóból úgyhogy gyorsan cipő zokni le és huss a vízre. Nekem talán egy kicsit gyorsabban ment az egyensúlyozás. Hamar belejöttem. Sikerült elkapírgálnom egy nagyon kicsi kört, aztán elindultam a dokk felé. Útközben kicsit lazítottam a szorításon amit a térdem végzett a hajó oldalával. Mivel ez adta az egyensúlyt mindenki jól tudja mi volt a következő lépésem. Fel a vízfölé levegőt venni. Gyorsan visszaforgattam a hajótestet, és elindultam a part felé. Nagyon hideg még a víz. Azt hittem szívrohamom lessz. Kimásztam de a többiek mondták hogy gyorsan vissza ha egyszer már vizes vagyok. Persze igazat is adtam nekik, és abban a pillanatban ültem is vissza a hajóba. Innen már jobban ment a dolog. Csak az nem tetszett hogy nem tudtam a kormányt rugdosni mert kivoltam feszülve odabent. Így más irányításmódot kellett találnom. Az evezőt használtam kanyarodásra de először nem jutott eszembe hogy nem csak az eggyik oldallal lehet kanyarodni. Folyamatosan a jobb oldalamon húztam az evezőt kanyarodtam is. Egyre erősebben. Jobban is kanyarodtam de az volt a baj hogy elöttem 1-2 méterre volt a part. Amikor már begörcsöltem hogy biztos zátony lessz meggondoltam magam és sikerült kanyarodnom. Elindultam dokkolni de a többiek szóltak hogy ne merjek visszamenni mert beleborítanak a vízbe. Na akkor hátra a dokkból és egy 180°-os kanyar. Ezt már ügyesen megoldottam nem is volt baj de utánna elborultam és kimásztam. Itt lett vége a kajak délutánnak. Hármunk közül csak a Kicsi nem esett el. Elmentem átöltözni és már indultunk is fagyizni. Hazafelé megtörtént a jólmegszokott ökörködés és utánna az itthoni lazítás.

Ismét köszöntem a figyelmet.

Hát a cím ismét sokat sejtet a tartalomról. Nos tényleg megintcsak elmentem szórakozni, sőt mi több nagyon jól éreztem magam. Testvérem ismerőséhez mentünk egy vadkempingre szombat délután. Már az érkezésünk is érdekesre alakult, mivel összefutottam egy volt osztálytársammal. Ő is velünk volt. Miután kitápázkodtunk a kocsiból, összekaptuk magunkat és máris nekivágtunk a messzeségnek. Persze csak kb. 1 km-ert sétáltunk és megálltunk egy háznál. Illedelmesen köszöntünk mindannyian, és bementünk. Bent volt minden kockáknak ingere. Nagyba ment egy LAN-party. Ekkor derült ki hogy ez a ház lessz a gyűjtőpont. Tudjátok ahova először mennek a népek hogy mindenki egyben legyen. Olyan délután ötkörül járhatott az óra mutatója amikor megérkeztünk de nyolc-kilencig rostokoltunk egyhelyben. Kis szoba,bordó falakkal,lap-top.számítógép,és sok sok számomra ismeretlen ember. Elég hülyén éreztem magam de legalább a bátyám és a volt osztálytársam ismertem. Telt-múlt az idő egyre nagyobb lett a kedve mindenkinek a bulizáshoz. Játszottunk meg hülyültünk mindenféle ökörséggel. Mire megérkezett mindenki, már hideg és sötét volt odakint. tíz ember,egy sátor,és az éjszaka. Senki sem gondolta volna hogy jó lessz a buli. És láss csodát mégis az lett. Lejártuk a korom sötétben a lábunkat mire találtunk egy olyan helyet ami mindenkinek megfelelt. Én már rutinosan tettem egy javaslatot affelé hogy először rakjunk tüzet és csak aztán állítsuk fel a sátrat. Ígyhát ki más rakhatott tüzet minthogy én? Habár volt egy kis segítség. Katonalapáttal ástunk egy kissebb gödröt amiben elhelyezhettük a szerkezetet, majd macsétával aprítottunk fát. Megépítettünk egy eléggé rozoga de tűrhető állapotú máglyát, aztán kiderült hogy nincsen papír. Tesóm ismerősénél volt egy bevásárlóközpontos felvágottcsomagoló. Amolyan félig nejlon, félig papír. Persze mindez édeskevés volt de azért találtak még egy papírlapot egyik táskában. Kész szerencse. Sikerült meggyujtani, nagy kő esett le a szívünkről. Egy-két szabadszellemű vállalkozó felvállalta a sátorépítést ígyhát nekem nem kellett rajta dolgozni. Ittunk és csak ittunk... Innentől már nincs olyan sok emlékem csak az rémlik hogy nehéz volt elaludni. A tíz emberből még felfelemenet kilenc lett, viszont csak öt ember fért el a sátorban. Persze én is sátoros voltam. A többiek a tűz mellett aludtak. Reggel ébredés után arra eszméltünk hogy csak öten maradtunk. Kicsit még üldögéltünk, kómázgattunk, poénkodtunk, reggeliztünk és elindultunk visszafelé. Útközben találtunk nyomokat az elöttünk haladóktól. Ilyen volt például az eggyik srác lengőágyának a szalagja. Sikerült pont jókor odaérnünk és eltudtak vinni minket Komáromba. Késésben voltunk... De csak-csak elértük a vonatunkat. És most ültem életemben először azokon az új piros vonatokon. Nagyon tetszett az egéssz. Igazából nem járok sehova vonattal azért ez a nagy lemaradás. Bátyámmal gyorsan szaladt az idő. Jól szórakoztunk ketten a vonaton is meg később a buszvégen is.


Lényegében ennyi volt a szombati és a vasárnapi napom. Köszönöm hogy elolvastad az újabb bejegyzésem.

Hát hol is kezdjem. Nagyon jó volt a szülinapi kertiparti. Valahogy pont eltalálták. Igazából mindíg jó velük/nálluk bulizni. De ez szerintem benne volt a topten-ben. Megismerkedtem két emberrel. Kicsit ittunk is. Persze csak a jólmegszokott mértékkel. Habár talán eleinte kicsit túl is lőttem rajta. De mire már mindenkiben benne volt a bulizhatnék addígra a felére csökkent a vérem alkoholtartalma. Megismerkedtem egy lánnyal. Sokat beszélgettünk. Jól megértettük egymást. "Jól" szórakoztunk. Sokaknak hülyén jön ki az hogy mi elvoltunk ketten. De szerintem nincs ebben semmi rossz. Fogjuk rá átbeszélgettük az éjszakát. És jó volt megint valaki mellett ébredni. Azt azért sajnálom de valószínüleg nem lessz folytatása. Igazából én nem mertem megkérdezni hogy most akkor mi lessz, de sztem ő se nagyon akarta. "Jó volt amíg tartott..." hogy kedves Gábor kommentelőmet idézzem. Hajnalra megfogyatkozott a társaság. Fáradt is voltam mert előző este alig aludtam valamit. De minden. Igazából nem álmos csak fásult voltam. Tehát a lábaim majd leszakadtak...stb. Valahogy most úgy érzem megint beillek a társulatba. Igazából már rég lemondtam róluk. Mert régen bárhova akartam menni soha senki sem ért rá. Aztán nem is hívtak már egy időszakban túl gyakran semerre. De most elvoltunk mint a befőtt. Reggelre mindenki zöld volt. De azért egy két mosolyt is elkaptunk egy-egy illető arcán. Volt egy kissebb csoportos reggeli, felmelegedtünk a tűz mellett. Lehet hogy a pernye szagától vagy csak a lángok forróságától de hamar elillant a másnaposság. Csak a fáradtság maradt meg. Miután megreggeliztünk összeszedtük a cuccaink, és kisvártatva elindultunk hazafelé. De mivel mindenki káó volt, csak a buszmegállóig gyalogoltunk. Onnan busszal folytattuk utunkat. Megérte két megállót arébb menni. Kb 1-2 km mindössz. Miután hazaértem nem is volt kedvem aludni. Fürdeni nem akartam mert volt egy megérzésem hogy hülyeség lenne. Igazam is lett. Du. felé még dolgoznom kellett a kert körül. Volt egy össznépi kertészkedés. Amikor végre forróvízbe mászhattam még hallattam egy óriási sóhajtást:"Hát ezt is megértük." címszó alatt.

Én nagyon élveztem a bulit. Főleg azért mert mostanában eléggé olyan voltam mint a "mosott >#&".

Tegnap átbeszéltem a délutánt egy kedves ismerősömmel. Jól esett de, töbször is elszontyolódtam közben. A régmúlt feszegetése egyenlőre olyan téma számomra hogy eleinte jó beszélni róla de utánna mindíg levagyok törve mint a ruhafogas. De persze ezt is kilehet majd valahogy hárítani. Csak még rá kell jönnöm a titok nyitjára. Igazából örültem hogy megintcsak tudtam rá támaszkodni. Végülis ha úgynézzük már ő lessz a "tanácsadónőm". Ő is azon sokaságba tartozott akik már régóta elitélték a kapcsolatunkat. Egy picit szerintem a tegnapi beszélgetés közelebb is hozott minket egymáshoz. Sok-sok titkot osztottunk meg, kicsit még talán pletykáltunk is. Már alig várom az esti bulit. És itt szeretném megragadni az alkalmat és BOLDOG SZÜLINAPOT kívánni Rácz barátomnak. Igaz tegnap volt a szülinapja csak tegnap elérhetetlen voltam. A vasárnapi napomból egy mondat nagyon megtetszett az "ismerősöm"-nek. Ez a mondat a "Szedd a cuccod, megy a buszod." mondat volt. Megbeszéltük hogy én írok alá zenét ő meg megírja a dalszöveget. Maga a zene már megvan. Nekem nagyon tetszik. Csak hipp-hopp tönkretenném a hangommal ha én énekelném rá. Majd talán egyszer elérhetővé vállik a számotokra is. Habár még nincs túl nagy nézőseregem. De az idő majd talán ezt is kijavítja.

Furcsállom hogy most amúgy semmi nem történne. Ez nekem nagyon gyanús. Igaz most "xy" elment Pécsre. Ebben a szünetben amúgysem terveztem hogy találkozom vele. Csak tegnap hiányzott egy kicsit. Meg reggel amikor felébredtem. De semmi különös. Olyan tíz tizenöt perc és már ki is vertem a fejemből. Ahhoz képest jól haladok.

Csak-csak újra írok még a mai napon. Estére fény derült sok sok mindenre. Ilyen például az is aki az előző bejegyzésemben a negatív szemilyéseget játszotta még mindíg táplál irántam féktelen úgymond "szerelmet". De ellenkell állnom mert én nem játszom még el tucadszor azt ami eddíg megtörtént. Meg úgy amúgy is. Elvek emberének tartom magam. És egy elvem ütközik ezzel a "böszmeséggel". Én nem csalok meg senkit és nem is hagyom hogy valaki megcsaljon valakit velem. Ez lennék én... Sokan marhának tartanak. Az osztályomban se fogadnak el túlzottan sokan. Csak a régiek. De ma az is kiderült hogy (ez nem bizonyított...) ők gyűlölnek... Igazából teszek mások véleményére. Én jól elvagyok magammal. Igaz időszakosan vannak mélypontok de csak azért mert még fiatal vagyok. Igaz később lesznek rosszabbak is. De jobbak is.

Szóval hol is tartottam a rövid eszmefuttatós kitérőm elött?
Ja meg is van.

Külső okok miatt kénytelen voltam "őt" meglátogatni. Először nem volt nagy kunszt. Csak ment a jól bevált pszicho sokkolás. Próbált csúnyákat mondani rólam. Rágalmazni és így tovább. De egyszerű "teszek rá" csellel sikerült elérnem hogy leblokkoljon. Mivel még régen megígértem neki hogy megjavítom a számítógépét most megkért rá és én megpróbáltam. Persze ő közben mondott mindenfélét. Főleg az úgynevezett szerelemről beszélt. De nem igazán értettem mivel az agyam máshol járt. Amikor kitért arra hogy az az illető akit "Tomi pótlónak használ" nem jelent neki semmit. Telt múlt az idő. Voltak erőszakosabb próbálkozásai, de mind sikertelenül. Igyekeztem rideg maradni. Mondanom se kell hogy sírásba torkollott a dolog. Végülis azután hogy már szexuálisan is zaklatott, (persze csak képletesen.) és már mindent megtett azért hogy (ő szavaival) megcsalja velem a jelenlegi barátját feladta. Nem tartott sokáig. Szükségem volt egy kis lazaságra ígyhát tartottam pár perc pihenőt. Ő mindeközben a messenger-t tesztelgette. Illetve "lekoptatta" az ujdonsült balszerencsést. Mire visszaértem már nem csinált semmit. Elbújt a világ elől. A verbális kommunikáció egy rövid időszakaszon kimaradt. És egy váratlan pillanatban felpattant és addíg mászott hogy ki nem cselezett hogy csókolgathasson. Én még mindíg nem értem azt az indokot ami rávezette arra hogy összejöjjön valakivel hogy nekem rosszabb legyen.

Ez fordítva sült el. Én csak jobban éreztem magam tőle. Gondoltam így majd leszáll rólam végleg. Végülis régen többször mondtam neki hogy keressen mást. Úgy tűnik hallgatott rám.

Már lassan jöttek értem. Szóval már nem volt sok idő a hazaútig. Ezt ő is tudta jól. Mert kivetkőzött magából. Próbált szép szavakkal megtörni. Igyekezett megbánást tanusítani. A szemében az látszott hogy tényleg megbánta. Hogy már ő is rájött hogy ezt elrontotta. Pár percig még sajnáltam is. De folyton láttam magam előtt az engem ért sérelmeket. És ez volt az egyetlen ok amiért továbbra is visszautasítottam.

Lényegében ennyi a történet... Remélem legalább ti megértitek a problémáimat.

Mivel most írok először és ez a blog rövid időtöltésként jött létre, írok magamról. Már a bejegyzés címe sejteti hogy a közelmúltamról fogok írni nektek. Igazából azért választottam életem ennek a szakaszát mert most történtek velem olyan dolgok amit talán szívesen elolvasnátok. De azért mégis csak a múltal kezdem egy rövid részletben. Amolyan előzmény ablak ként.

Régen minden máshogy volt mint most. Szerettem emberekközött maradni, imádtam a csillogást, mindíg eljárkáltam otthonról, folyamatában tartottam a kapcsolatot az ellentétes nemmel is. Tehát egy normális tinédzser életét éltem. Csak jött a változás egy elhibázot döntés után. Megtörtént az általános iskolai ballagásom ilyenkor még nem számítottam semmi olyasmire aminek kihatása lessz a következő évekre. Büszkén jártuk be társaimmal az iskola folyosóit a Gaudeamus Igitur-t énekelve. Már aznap este hibáztam. Egy pár jóbarátom ki invitált sétálni a bankett alkalmával a játszótérre. És eggyik pillanatban előkapott az eggyik egy doboz cigarettát. Gondolom mondanom se kell hogy azóta aktív dohányos vagyok. Sajnos a felvételimet elutasították a gimnáziumból ahova jelentkeztem. De nem is bántam mert gyerekkori álmom volt hogy egyszer az úgy nevezett munkám számítógépes munka lessz. Elmentem egy szakközépiskolába programozói szakra.
Egy átbulizott nyár után elindult a tanév. Sorra jöttek a rossz döntések. Igazából nem tudom miért mentem bele abba hogy ellógjak egy napot. Ha akkor nem megyek talán még az osztályom is ugyan az lenne. Elkezdtem lógni és lógni... Ez addíg ment amíg azt nem mondták év végén hogy évet ismétlek mert kevés az osztályzatom. Elfogadtam a tanárok döntését. A következő nyaram már csendesebb volt. Igyekeztem bepótolni azt amit elvesztettem. Év elején ment a tanulás is. És megismerkedtem egy lánnyal. Sugárzó értelem volt. Jól tanult, aranyos volt, állítása szerint kedvelt...stb. Viszont volt egy bökennő. Az hogy volt egy barátja. Eggyik nap vettem észre miután vége lett a tanításnak. A barátja az iskola elé jött és ott várta őt. Én mögötte battyogtam és láttam hogy megcsókolják egymást és elindulnak. Akkor ért egy kisebb csalódás de másnap meglepő dolog történt. A lány beszélni akart velem. Miután lejártak az óráink elmentünk kettesben a tóparton lévő játszótérre. Leültünk egy padra és beszélt. Sok mindent mondott akkor. Azt is hogy kidobná a barátját értem. Mivel én az ilyen dolgokat nem szeretem kicsit változott a róla alkotott álomnő kép. 1-2 napra rá megint beszéltem vele de neki csak az jött le róla hogy én "ringyó"-nak tartom a barátja miatt. Persze azonnal engesztelhettem ki... Naív voltam.

2006 Szeptemberében "összejöttem" a lánnyal. Sok időt töltöttünk eggyüt. Főként azért mert osztálytársak voltunk. De az órák után is szívesen maradtam vele. A drága testvérem akinek végre igaza volt... Ő az igazi férfi... És én nem hallgattam rá... Pedig kellett volna... Régen azt mondta nekem. "Te Tomi szerinted ha az előző pasijával eljátszotta ezt veled nem fogja???"
Akkor még nem láttam az egybefüggést. Én meg a "volt".
Jól megvoltunk. Mindíg eggyütt szilvesztereztünk. Nagyon sok a szép emlék ami hozzáfűz. Sok volt a veszekedésünk de csak kisebb nagyobb nézeteltérések voltak azok. Eltelt a tanév itt nyár. Egéssz nyáron próbáltam munkát találni de nem sikerült. Csak a legvégén. Ígyhát minden percem lyukas volt. Mégtöbbet voltunk eggyüt. Különösen élveztem mivel azzal lehettem akit mindennél jobban szeretek. Eltelt a nyár... Egyre több lett a rovásán. Már beleuntam abba hogy folyton mindenféle alakkal csámborog. Megnőtt a veszekedések száma ez miatt. Igazából engem az zavart hogy alig voltak lány barátnői. Mindíg fiúkkal volt. Ez nagyon zavaró mert róla már köztudott volt hogy hajlamos félrekacsintgatni. Sokan kedvelték is. Elkezdődött a tanév immár nem volt osztálytársam. Ketté osztották az osztályunkat. És két külön osztyályba keveredtünk. Nem volt nagy kunszt mivel a szomszéd osztály az övéké. Ígyhát szünetben mindíg találkoztunk. Ilyenkor többnyire kettesben töltöttük az időt. Fogjuk rá boldog voltam. Viszont mindamelett a helyzet kezdett elmérgesedni ő egyre több időt akart mindenfelé eltölteni én egyre kevesebbet... Totál meghalt bennem az átlagos tinédzser. Már régóta nem tartottam a kapcsolatot a barátaimmal se. Néha magányosnak elhagyatottnak éreztem magam. De ő mindíg kisegített ezekből a pillanatokból. Egyre többet ment el fiúkkal és közöltem vele hogy ez így nem lessz jó. De ő nem hagyta abba csak hazudott nekem. Nagyon sokat hazudott és egyre csak többet és többet. Volt amikor az mondta a szüleivel megy el otthonról ezért nem látogat meg. Igazából én egyre passzívabb lettem. Már nem is jártam hozzá. Ez igazából azért volt mert nem éreztem jól magam nálluk. Nem tudom miért. Csak egyszerűen nem. Ez nagy baj volt. Viszont ő szeretett hozzám járni. Jóban volt a szüleimmel, a testvéremmel, az ismerőseimmel...stb.

<Itt érünk a közelmúltba.>

A múlt héten közölte velem hogy elmegy az eggyik srác pincebulijába. Mondtam hogy akkor én is megyek. Másnap közölte hogy meggondolta magát mégsem megy inkább jön hozzám és nállam alszik.(Itt már szabad szemmel jól látható a turpisság. Ha én megyek ő már nem is jön.) Telt múlt az idő kiderült hogy a szülei nem engedik hogy nállam aludjon. De ő ragaszkodott ahhoz hogy azért átjöjjön hozzám. Itt a szombat a pincebuli napja. Odajön hozzám egy srác és a kezembe nyom egy telefont, "A ***** az!" szöveggel. Csak annyit mondott nekem hogy épp nállam van mert kellett neki a fölsője. Egy ilyen tök kivágott magamutogató fekete fölső. Meg hogy megy a pincebuliba.

Leraktam de annyira mérges voltam. Mára minden hétvégén ezt csinálta. Sokan arra buzdítottak hogy ne tűrjem ezt az embertelenséget. Nem vagyok játékszer...
Szombat este elmentem én is. Elmentünk egy pár sráccal meginni egy sört. Nagyon jól éreztük magunkat. És akkor ráébredtem.

"Elég a tortúrából... Ennek véget kell vetni..."

Megtettem de csak utánna lett világos. Szinte már csalt. Egy fiúval. Akit megakart verettetni velem... Most vele jár. Pedig még csak tegnap szakítottam vele.
Én nem keseredtem el túlzottan. De a szerelem mint maga nagyon elvont fogalom lett a szememben. Ez van...

P.S.: Köszönöm hogy végigolvastad a bejegyzést. Remélem élvezted. Igyekszem többet írni. Majd még egy két részletet elárulok:) Köszi a figyelmet!