Csak-csak újra írok még a mai napon. Estére fény derült sok sok mindenre. Ilyen például az is aki az előző bejegyzésemben a negatív szemilyéseget játszotta még mindíg táplál irántam féktelen úgymond "szerelmet". De ellenkell állnom mert én nem játszom még el tucadszor azt ami eddíg megtörtént. Meg úgy amúgy is. Elvek emberének tartom magam. És egy elvem ütközik ezzel a "böszmeséggel". Én nem csalok meg senkit és nem is hagyom hogy valaki megcsaljon valakit velem. Ez lennék én... Sokan marhának tartanak. Az osztályomban se fogadnak el túlzottan sokan. Csak a régiek. De ma az is kiderült hogy (ez nem bizonyított...) ők gyűlölnek... Igazából teszek mások véleményére. Én jól elvagyok magammal. Igaz időszakosan vannak mélypontok de csak azért mert még fiatal vagyok. Igaz később lesznek rosszabbak is. De jobbak is.

Szóval hol is tartottam a rövid eszmefuttatós kitérőm elött?
Ja meg is van.

Külső okok miatt kénytelen voltam "őt" meglátogatni. Először nem volt nagy kunszt. Csak ment a jól bevált pszicho sokkolás. Próbált csúnyákat mondani rólam. Rágalmazni és így tovább. De egyszerű "teszek rá" csellel sikerült elérnem hogy leblokkoljon. Mivel még régen megígértem neki hogy megjavítom a számítógépét most megkért rá és én megpróbáltam. Persze ő közben mondott mindenfélét. Főleg az úgynevezett szerelemről beszélt. De nem igazán értettem mivel az agyam máshol járt. Amikor kitért arra hogy az az illető akit "Tomi pótlónak használ" nem jelent neki semmit. Telt múlt az idő. Voltak erőszakosabb próbálkozásai, de mind sikertelenül. Igyekeztem rideg maradni. Mondanom se kell hogy sírásba torkollott a dolog. Végülis azután hogy már szexuálisan is zaklatott, (persze csak képletesen.) és már mindent megtett azért hogy (ő szavaival) megcsalja velem a jelenlegi barátját feladta. Nem tartott sokáig. Szükségem volt egy kis lazaságra ígyhát tartottam pár perc pihenőt. Ő mindeközben a messenger-t tesztelgette. Illetve "lekoptatta" az ujdonsült balszerencsést. Mire visszaértem már nem csinált semmit. Elbújt a világ elől. A verbális kommunikáció egy rövid időszakaszon kimaradt. És egy váratlan pillanatban felpattant és addíg mászott hogy ki nem cselezett hogy csókolgathasson. Én még mindíg nem értem azt az indokot ami rávezette arra hogy összejöjjön valakivel hogy nekem rosszabb legyen.

Ez fordítva sült el. Én csak jobban éreztem magam tőle. Gondoltam így majd leszáll rólam végleg. Végülis régen többször mondtam neki hogy keressen mást. Úgy tűnik hallgatott rám.

Már lassan jöttek értem. Szóval már nem volt sok idő a hazaútig. Ezt ő is tudta jól. Mert kivetkőzött magából. Próbált szép szavakkal megtörni. Igyekezett megbánást tanusítani. A szemében az látszott hogy tényleg megbánta. Hogy már ő is rájött hogy ezt elrontotta. Pár percig még sajnáltam is. De folyton láttam magam előtt az engem ért sérelmeket. És ez volt az egyetlen ok amiért továbbra is visszautasítottam.

Lényegében ennyi a történet... Remélem legalább ti megértitek a problémáimat.