Miután bentmarasztaltak, kicsit szomorkásan néztem a plafont. Ekkor mégcsak hárman voltunk egy szobában. Kicsit beszélgettem a lakótársakkal utánna a nővérke bejött felvenni az adataim. Miután korrepetált a szokásokból meg minden hasonlóból, jött egy másik nővérke akitől kaptam egy branült és megkínált 2 üveg infúzióval. Nem  tudom mit rakhattak bele de az első után nagyon letompultam. Bevoltam lassulva, nem jutott semmi az eszembe, de lehet csak az esti árapály lett a fejemben kicsit eltúlozva. Felhívtam pár embert hogy mik megnem történnek velem, éshogy bejöhetnének  mert előre látom hogy unalmas lessz. Este a fizika tankönyvem bújtam. A kisbetűs szövegektől már teljesen kába lettem... Felhoztak a szobánkba egy srácot akit épp a műtőből hoztak. Sokat kiabált... Fájt a hasa. Hát ez nem olyan jó hajnalban. Rossz volt nézni hogy mennyire kivan szegény. A nővérkék lekötözték hogy betudják adni neki az infúziót meg az ilyesmiket. Egy darabig még ott volt nállunk aztán elvitték a kezelőbe hogy tudjunk aludni. Elaludtam....

Reggel korán keltem. Már hajnalban fent voltam. Kicsit beszélgettem a már talponlévő István bával, aztán megpróbáltam tovább tanulni de nem jött össze mert nagyon éhes voltam. És mindamelett szomjas is... Telt múlt az idő, beszélgettünk.. Eljött a reggeli vizit ideje. Azt mondták hogy még maradjak bent aznapra. Legbelül nagyon mérges lettem de rákellett jönnöm hogy igazuk van. Még nem vagyok annyira jól...  Nem ehettem de legalább már azt megengedték hogy igyak. Persze semmi gyümülcs vagy valami. Igyak vizet... És abból is csak menteset... Jó semmi gond akkor iszok mentes vizet. Céltalanul telt a napom délután 3 ig. Bejöttek apámék megnézték még élek-e, kicsit aggodalmasan néztek aztán megjött bátyám és a Kicsi. Ezután apámék hamar leléptek. Már nem akartak zavarni úgysem voltak olyan hangulatban hogy jól tudjunk szórakozni. Sikerült Gáborékat rábirnom hogy maradjanak még és dumáljunk egy kicsit. Beszélgettünk így legalább jól szórakoztam de előbb utóbb ők is hazamentek onnantól meg mehettem vissza a szobába.
Beszélgettem a már 5 főre hízott lakótársakkal. Habár elég egyvonalú volt a beszélgetés. A már jól megszokott te miért vagy itt? Miértnem műtöttek?...stb.
Lassan de biztosan telt el az éjszaka. Este nem lehetett aludni mert a közelben valami nagyon gány zenét hallgatott egy fiatalokból álló társaság. Kinéztünk az ablakokon és laza anyázásba kezdtünk. Ez már hajnalban történt... Eddíg bírtuk...
Utánna jót röhögtünk a dolgon és nagynehezen sikerült elaludni is.

Szombaton már tovább aludtam mint azelőtt, de most később jött a vizit úgyhogy még ígyis unatkozhattam... Hoztak reggelit mindenkinek rajtam meg ott heteződtek hogy kapjak-e valamit... Kaptam két üres és száraz szelet kenyeret és még azzal is megkellett várnom a vizitet... Megvártam. Azt mondták hazamehetek... Nagyon megörültem a dolognak... A többiek próbáltak marasztalni hogy maradjak mert a nővérkék alig érnek rájuk én meg tudok segíteni. Ezzel gúnyolódtak rajtam.
Fél óra várakozás helyett másfél lett a zárójelentésemre...

Kiengedtek és farkas éhesen kimentem a parkolóba fekete cuccokban az égető napra... Meleg volt nagyon de élveztem... Végre kijöhettem... Ez a bent töltött rövid idő nekem kész örökkévalóság volt... Néha már úgy éreztem sohasem lessz vége...