XY ismét korházban mert nehéz számára normálisan öltözködni. Én meg hallgathatom hogy mekkora "szemét állat" vagyok hogy nem látogatom meg hiszen ő annyira szeretné. Ennyi erővel én azt szeretném hogy szálljanak le a magas lórol és húzzanak a közelemből a "bús picsába"... És még mindíg nekem van igazam. Azért mert ő havonta a saját hülyesége miatt bevonul a korházba már egyből ő a mindenható???
Amúgyis mióta rendelkezhet velem bárki is??? Tök jó érzés játékszernek lenni. Mindamellett kiderült hogy anno a pincebulis megérzésem valós volt. Kicsit bántott de már csak örülni tudok neki. Már hiszek abban hogy ha két ember sok időt tölt eggyütt akkor az egyik érzi ha valami van a másikkal. Én tudtam... Szinte biztos voltam benne. És most kiderült. Persze ő nem tudja hogy már megtudtam... Valószínüleg nem is fogja megtudni...
Nem akarom összekapatni az úgynevezett "legjobb barátjával"(Értsd:Pincebuli házigazda.).
Ez a Rómeó és Júlia sztori már tényleg kezd brutálisan irritálóvá válni. Az teljességel paradoxon hogy ő ezt mondja a másik meg pont az ellentétet. Most akkor kinek van igaza???
De végülis kit érdekel? Szánalmasnak érzem magam mert egéssz nap itthon haldoklom és olyan szar a kedvem hogy legszivesebben kilépnék a testemből és telepumpálnám ólommal... Az egyetlen dolog amit élvezek az hogy kiülök az ablakomba és ott rombolom a tüdőm... Addíg sem bosszankodom és arra az öt percre megnyugszom.
Hát most így hirtelen ennyit tudtam összekaparni a jelenemről. Majd még írok.