Kaptam egy SMS-t hogy egy bizonyos sálat szolgáltassak vissza. Debil, bunkó kisugárzást villantva a mobilból, akkor még jót kacagtam. De nem tudom miért utánna azt hiszem beparáztam. Végülis ez az egyetlen olyan ruhadarabja ami nállam maradt... Talán hiányozni fog??? Vagy talán tényleg nekem kellene rosszul éreznem magam miatta??? Lehet hogy én rontottam el??? (Persze felhívtam hogy mégis miről van szó...)
Igyekeztem hamar kiverni a fejemből a kérdéseket. Zenét hallgattam és giátoztam talán az elfeledteti velem. De csak egyre jobban zaklatott a dolog. Egy telefonba került. És nem is őt hívtam fel. Akkor hirtelen lecsillapodtam és valami igazán más, valami új érzés volt.
Úgyérzem hogy talán mégiscsak bánom hogy ez lett belőle... De az azért vígasztal hogy vannak kik még mellettem állnak. Igaz nem mindenkinek engedtem meg mostanában mert zárkózottabb lettem egyes dolgokat illetőleg, de azért utólagos köszönet FRIDÁNAK IS.
(Mellesleg az a mail számomra kicsit sértően jött le... De lehet hogy azért mert biztos hogy rólam van szó de mégsem első szám első személyben... Plussz az a sorok közé kevert CSS kódnyelv... Kikészített főleg hogy megint labilisnak érzem magam...)
A délutánom úgyérzem fejedelmien telt. Egy kissebb edzés után kajak. Most csak ketten mentünk a tóra, és kettőnk közül is csak én borultam. És itt életbe lép mégegyszer az a varázs kettes mert kétszer borultam.
És még a versenyt is elvesztettem...
Ma esőre ébredtem. De nem mentem suliba mert nagyon fáj a kezem az elhibázott branül megoldás miatt...
Ez a bejegyzés végülis arról szól (nem terelem a témát tovább...) hogy most jöttem rá hogy tényleg le kell zárni a dolgot. Annak azért örülök hogy már ő is rájött... Habár már régebben lezárta... Csak neki nem tűnt fel ezért akart bántani...
Na további szép napot.
(Ja tényleg tegnaptól nyomozást kezdtem az osztályban mert eggyik osztálytársamnak ellopták a mobilját a távollétemben. Már gyanusított is van tucatszám. Egyenlőre bizonyítékot próbálok gyújteni. Majd írok pár sort róla.)