Sziasztok
Hát igen igen régen írtam. Végülis azért mert nem volt mit. De amikor lett volna akkor nem tudtam megtenni... Kórházban voltam.
Csütörtök reggel fogjuk rá jól indult a napom. Felkeltem, kicsit intéztem a dolgaim, leültem a gép elé mélázni, aztán olyan 10 körül elindultam gyakorlatra. Fent a buszon viszonylag csendes volt mindenki. Tehát alkalmas volt egy békés buszútra. Összefutottam a buszon két osztálytársammal csodálkoztak is hogy azzal a busszal megyek mert már régen volt olyan. Azelőtt mindíg korán mentem be és XY-nál tengedtem a délelőttöm fél 12-ig. Ugyanis ezen a csütörtöki napon olyankor kezdődik nekem a suli. Nem dumáltunk sokat. Bejutottunk tatabányára és vártuk a csatlakozást. Kicsit témázgattunk mindenféle dolgokról. Közben csatlakozott hozzánk még egy osztálytárs. Aztán már hárman vártunk a csatlakozásra. Pár percel később már Tatán voltunk. Én eléggé vidám voltam, a többiek mindíg azok. Beértünk ledolgoztuk a gyakorlatot, és megbeszéltem egy régi ismerősömmel hogy eggyütt megyünk haza mert ő elment konditerembe. Körülbelül negyedórát vártam rá a buszvégen abban az irdatlan melegben. Megjelent és máris indulhattunk a buszunkhoz. Fent a buszon már kicsit éhes voltam. Igazából fájt a hasam. De tudjátok mien az amikor annyira éhes vagy hogy fáj a hasad nem? Hát nekem is csak ennyi volt. Jót beszélgettünk hazafelé. Hazaértem ettem pár falatot. Anyuék elmentek és nemsokkal rá....
Nagyon megfájdult a köldökömtől pár centire jobbra a hasam. Nagyon elgondolkodtam hogy mi lehet az. Irdatlan fájdalom volt. Szinte már a fogaim csikorgattam. Hazaért bátyám és én reflexből azt kérdeztem hogy hol van a Kicsin a heg. (Neki volt vakbélgyulladása.) Ő mutogatott valamerre de nem lettem sokkal okosabb. Hazaértek a szüleim bemondtam nekik hogy mi a szitu, kicsit gondolkodtak, és azt mondták készüljek megyünk tatabányára. Három-négy óra szobrozás után közölték hogy bent kell maradnom...(2 röntgen,ultrahang,vérvételek...stb.) Akkor még úgy volt hogy csak az éjszakát töltöm ott... Apámék hazasiettek mert bátyámnak nem volt kulcsa, és hoztak nekem pár holmit otthonról. A nővér addíg hozott nekem párnát, felette az adataim, kaptam két üveg infúziót, és kicsit beszélgettünk. Egésszen tegnap délelőttig bent tartottak. Majd írok egy bejegyzést az ott történtekről ha a közkívánat is úgy akarja.
Tegnap már nagyon jóra sikeredett a napom. Ezt főképp Emesének köszönhetem. De bátyámnak,Kicsinek,apámnak és anyámnak is itt helyben köszönném meg.
Amit még szeretnék leírni.
Sokan nem tudtátok hogy kórházban vagyok. De többen tudtátok... Az egyetlen komoly negatívum összvissz az unalom volt. Ahhoz képest hogy mindenki hogy mondja hogy ilyen barát olyan barát, felsoroljam a látogatóim? Rokonokat nem is sorolok. Csak családon kívülieket.
Lista:-Kicsi
Ennyi... Ez hogy van???? Most úgy mégis????
Csütörtök reggel fogjuk rá jól indult a napom. Felkeltem, kicsit intéztem a dolgaim, leültem a gép elé mélázni, aztán olyan 10 körül elindultam gyakorlatra. Fent a buszon viszonylag csendes volt mindenki. Tehát alkalmas volt egy békés buszútra. Összefutottam a buszon két osztálytársammal csodálkoztak is hogy azzal a busszal megyek mert már régen volt olyan. Azelőtt mindíg korán mentem be és XY-nál tengedtem a délelőttöm fél 12-ig. Ugyanis ezen a csütörtöki napon olyankor kezdődik nekem a suli. Nem dumáltunk sokat. Bejutottunk tatabányára és vártuk a csatlakozást. Kicsit témázgattunk mindenféle dolgokról. Közben csatlakozott hozzánk még egy osztálytárs. Aztán már hárman vártunk a csatlakozásra. Pár percel később már Tatán voltunk. Én eléggé vidám voltam, a többiek mindíg azok. Beértünk ledolgoztuk a gyakorlatot, és megbeszéltem egy régi ismerősömmel hogy eggyütt megyünk haza mert ő elment konditerembe. Körülbelül negyedórát vártam rá a buszvégen abban az irdatlan melegben. Megjelent és máris indulhattunk a buszunkhoz. Fent a buszon már kicsit éhes voltam. Igazából fájt a hasam. De tudjátok mien az amikor annyira éhes vagy hogy fáj a hasad nem? Hát nekem is csak ennyi volt. Jót beszélgettünk hazafelé. Hazaértem ettem pár falatot. Anyuék elmentek és nemsokkal rá....
Nagyon megfájdult a köldökömtől pár centire jobbra a hasam. Nagyon elgondolkodtam hogy mi lehet az. Irdatlan fájdalom volt. Szinte már a fogaim csikorgattam. Hazaért bátyám és én reflexből azt kérdeztem hogy hol van a Kicsin a heg. (Neki volt vakbélgyulladása.) Ő mutogatott valamerre de nem lettem sokkal okosabb. Hazaértek a szüleim bemondtam nekik hogy mi a szitu, kicsit gondolkodtak, és azt mondták készüljek megyünk tatabányára. Három-négy óra szobrozás után közölték hogy bent kell maradnom...(2 röntgen,ultrahang,vérvételek...stb.) Akkor még úgy volt hogy csak az éjszakát töltöm ott... Apámék hazasiettek mert bátyámnak nem volt kulcsa, és hoztak nekem pár holmit otthonról. A nővér addíg hozott nekem párnát, felette az adataim, kaptam két üveg infúziót, és kicsit beszélgettünk. Egésszen tegnap délelőttig bent tartottak. Majd írok egy bejegyzést az ott történtekről ha a közkívánat is úgy akarja.
Tegnap már nagyon jóra sikeredett a napom. Ezt főképp Emesének köszönhetem. De bátyámnak,Kicsinek,apámnak és anyámnak is itt helyben köszönném meg.
Amit még szeretnék leírni.
Sokan nem tudtátok hogy kórházban vagyok. De többen tudtátok... Az egyetlen komoly negatívum összvissz az unalom volt. Ahhoz képest hogy mindenki hogy mondja hogy ilyen barát olyan barát, felsoroljam a látogatóim? Rokonokat nem is sorolok. Csak családon kívülieket.
Lista:-Kicsi
Ennyi... Ez hogy van???? Most úgy mégis????
