Egy gyűrött papíron az arcképed
Egy gyűrött papíron az arcképed.
Így őrzöm szívemben az emléked.
A közös percek sóhajait.
A szemed, ahogy rám néztél.
A mosolyod, amivel megigéztél.
A kezed, amikor a kezemhez ért…
A pillanat amikor a világ kettőnkért élt.
Régi képen régi mosoly.
Régi érzés…tudom olykor.
még talán te is érzed…
Féktelen vad szerelmet…