Hát lássuk csak hol is kezdjem a mai bejegyzésem. Kicsit unalmasnak indult a szünet utolsó három napja, de megoldottuk a srácokkal. Hétfő,kedd,szerda edzés nap. Tegnap (kedd) kiegészítettük azzal hogy vízrementünk kajakkal Oroszlányon. Nagyon élveztük. Persze mivel nem vagyok egy úszó tehetség halálfélelmem volt minden evezőcsapás után. Kaptam egy szép piros mentőmellényt. Olyan új félét. Valami nagy márkának kiabálták ki a többiek. Engem csak az zavart hogy ötven-hatvan kilóig volt jó. Lecipeltünk egy hajót, és vállalkozó szellemű barátom máris levette a zoknit meg a cipőt és már mászott is be. Persze nagybátyám tartott egy rövid oktatást hogy mit kell tenni ha borulunk. Innen is látszott az hogy mennyire biztos volt a dologban. Már a második hajót cipeltük mikor a fák lombja között láttuk hogy az első próbálkozó majdnem a tó közepén fordul bele tóba. Látszott rajta hogy hideg a víz. Amikor kijött igencsak furcsán nézett. De nem tudta eltántorítani a dologtól. Másodjára már a beszállásnál belefordult. Persze én sem akartam kimaradni a jóból úgyhogy gyorsan cipő zokni le és huss a vízre. Nekem talán egy kicsit gyorsabban ment az egyensúlyozás. Hamar belejöttem. Sikerült elkapírgálnom egy nagyon kicsi kört, aztán elindultam a dokk felé. Útközben kicsit lazítottam a szorításon amit a térdem végzett a hajó oldalával. Mivel ez adta az egyensúlyt mindenki jól tudja mi volt a következő lépésem. Fel a vízfölé levegőt venni. Gyorsan visszaforgattam a hajótestet, és elindultam a part felé. Nagyon hideg még a víz. Azt hittem szívrohamom lessz. Kimásztam de a többiek mondták hogy gyorsan vissza ha egyszer már vizes vagyok. Persze igazat is adtam nekik, és abban a pillanatban ültem is vissza a hajóba. Innen már jobban ment a dolog. Csak az nem tetszett hogy nem tudtam a kormányt rugdosni mert kivoltam feszülve odabent. Így más irányításmódot kellett találnom. Az evezőt használtam kanyarodásra de először nem jutott eszembe hogy nem csak az eggyik oldallal lehet kanyarodni. Folyamatosan a jobb oldalamon húztam az evezőt kanyarodtam is. Egyre erősebben. Jobban is kanyarodtam de az volt a baj hogy elöttem 1-2 méterre volt a part. Amikor már begörcsöltem hogy biztos zátony lessz meggondoltam magam és sikerült kanyarodnom. Elindultam dokkolni de a többiek szóltak hogy ne merjek visszamenni mert beleborítanak a vízbe. Na akkor hátra a dokkból és egy 180°-os kanyar. Ezt már ügyesen megoldottam nem is volt baj de utánna elborultam és kimásztam. Itt lett vége a kajak délutánnak. Hármunk közül csak a Kicsi nem esett el. Elmentem átöltözni és már indultunk is fagyizni. Hazafelé megtörtént a jólmegszokott ökörködés és utánna az itthoni lazítás.

Ismét köszöntem a figyelmet.