Mivel most írok először és ez a blog rövid időtöltésként jött létre, írok magamról. Már a bejegyzés címe sejteti hogy a közelmúltamról fogok írni nektek. Igazából azért választottam életem ennek a szakaszát mert most történtek velem olyan dolgok amit talán szívesen elolvasnátok. De azért mégis csak a múltal kezdem egy rövid részletben. Amolyan előzmény ablak ként.

Régen minden máshogy volt mint most. Szerettem emberekközött maradni, imádtam a csillogást, mindíg eljárkáltam otthonról, folyamatában tartottam a kapcsolatot az ellentétes nemmel is. Tehát egy normális tinédzser életét éltem. Csak jött a változás egy elhibázot döntés után. Megtörtént az általános iskolai ballagásom ilyenkor még nem számítottam semmi olyasmire aminek kihatása lessz a következő évekre. Büszkén jártuk be társaimmal az iskola folyosóit a Gaudeamus Igitur-t énekelve. Már aznap este hibáztam. Egy pár jóbarátom ki invitált sétálni a bankett alkalmával a játszótérre. És eggyik pillanatban előkapott az eggyik egy doboz cigarettát. Gondolom mondanom se kell hogy azóta aktív dohányos vagyok. Sajnos a felvételimet elutasították a gimnáziumból ahova jelentkeztem. De nem is bántam mert gyerekkori álmom volt hogy egyszer az úgy nevezett munkám számítógépes munka lessz. Elmentem egy szakközépiskolába programozói szakra.
Egy átbulizott nyár után elindult a tanév. Sorra jöttek a rossz döntések. Igazából nem tudom miért mentem bele abba hogy ellógjak egy napot. Ha akkor nem megyek talán még az osztályom is ugyan az lenne. Elkezdtem lógni és lógni... Ez addíg ment amíg azt nem mondták év végén hogy évet ismétlek mert kevés az osztályzatom. Elfogadtam a tanárok döntését. A következő nyaram már csendesebb volt. Igyekeztem bepótolni azt amit elvesztettem. Év elején ment a tanulás is. És megismerkedtem egy lánnyal. Sugárzó értelem volt. Jól tanult, aranyos volt, állítása szerint kedvelt...stb. Viszont volt egy bökennő. Az hogy volt egy barátja. Eggyik nap vettem észre miután vége lett a tanításnak. A barátja az iskola elé jött és ott várta őt. Én mögötte battyogtam és láttam hogy megcsókolják egymást és elindulnak. Akkor ért egy kisebb csalódás de másnap meglepő dolog történt. A lány beszélni akart velem. Miután lejártak az óráink elmentünk kettesben a tóparton lévő játszótérre. Leültünk egy padra és beszélt. Sok mindent mondott akkor. Azt is hogy kidobná a barátját értem. Mivel én az ilyen dolgokat nem szeretem kicsit változott a róla alkotott álomnő kép. 1-2 napra rá megint beszéltem vele de neki csak az jött le róla hogy én "ringyó"-nak tartom a barátja miatt. Persze azonnal engesztelhettem ki... Naív voltam.

2006 Szeptemberében "összejöttem" a lánnyal. Sok időt töltöttünk eggyüt. Főként azért mert osztálytársak voltunk. De az órák után is szívesen maradtam vele. A drága testvérem akinek végre igaza volt... Ő az igazi férfi... És én nem hallgattam rá... Pedig kellett volna... Régen azt mondta nekem. "Te Tomi szerinted ha az előző pasijával eljátszotta ezt veled nem fogja???"
Akkor még nem láttam az egybefüggést. Én meg a "volt".
Jól megvoltunk. Mindíg eggyütt szilvesztereztünk. Nagyon sok a szép emlék ami hozzáfűz. Sok volt a veszekedésünk de csak kisebb nagyobb nézeteltérések voltak azok. Eltelt a tanév itt nyár. Egéssz nyáron próbáltam munkát találni de nem sikerült. Csak a legvégén. Ígyhát minden percem lyukas volt. Mégtöbbet voltunk eggyüt. Különösen élveztem mivel azzal lehettem akit mindennél jobban szeretek. Eltelt a nyár... Egyre több lett a rovásán. Már beleuntam abba hogy folyton mindenféle alakkal csámborog. Megnőtt a veszekedések száma ez miatt. Igazából engem az zavart hogy alig voltak lány barátnői. Mindíg fiúkkal volt. Ez nagyon zavaró mert róla már köztudott volt hogy hajlamos félrekacsintgatni. Sokan kedvelték is. Elkezdődött a tanév immár nem volt osztálytársam. Ketté osztották az osztályunkat. És két külön osztyályba keveredtünk. Nem volt nagy kunszt mivel a szomszéd osztály az övéké. Ígyhát szünetben mindíg találkoztunk. Ilyenkor többnyire kettesben töltöttük az időt. Fogjuk rá boldog voltam. Viszont mindamelett a helyzet kezdett elmérgesedni ő egyre több időt akart mindenfelé eltölteni én egyre kevesebbet... Totál meghalt bennem az átlagos tinédzser. Már régóta nem tartottam a kapcsolatot a barátaimmal se. Néha magányosnak elhagyatottnak éreztem magam. De ő mindíg kisegített ezekből a pillanatokból. Egyre többet ment el fiúkkal és közöltem vele hogy ez így nem lessz jó. De ő nem hagyta abba csak hazudott nekem. Nagyon sokat hazudott és egyre csak többet és többet. Volt amikor az mondta a szüleivel megy el otthonról ezért nem látogat meg. Igazából én egyre passzívabb lettem. Már nem is jártam hozzá. Ez igazából azért volt mert nem éreztem jól magam nálluk. Nem tudom miért. Csak egyszerűen nem. Ez nagy baj volt. Viszont ő szeretett hozzám járni. Jóban volt a szüleimmel, a testvéremmel, az ismerőseimmel...stb.

<Itt érünk a közelmúltba.>

A múlt héten közölte velem hogy elmegy az eggyik srác pincebulijába. Mondtam hogy akkor én is megyek. Másnap közölte hogy meggondolta magát mégsem megy inkább jön hozzám és nállam alszik.(Itt már szabad szemmel jól látható a turpisság. Ha én megyek ő már nem is jön.) Telt múlt az idő kiderült hogy a szülei nem engedik hogy nállam aludjon. De ő ragaszkodott ahhoz hogy azért átjöjjön hozzám. Itt a szombat a pincebuli napja. Odajön hozzám egy srác és a kezembe nyom egy telefont, "A ***** az!" szöveggel. Csak annyit mondott nekem hogy épp nállam van mert kellett neki a fölsője. Egy ilyen tök kivágott magamutogató fekete fölső. Meg hogy megy a pincebuliba.

Leraktam de annyira mérges voltam. Mára minden hétvégén ezt csinálta. Sokan arra buzdítottak hogy ne tűrjem ezt az embertelenséget. Nem vagyok játékszer...
Szombat este elmentem én is. Elmentünk egy pár sráccal meginni egy sört. Nagyon jól éreztük magunkat. És akkor ráébredtem.

"Elég a tortúrából... Ennek véget kell vetni..."

Megtettem de csak utánna lett világos. Szinte már csalt. Egy fiúval. Akit megakart verettetni velem... Most vele jár. Pedig még csak tegnap szakítottam vele.
Én nem keseredtem el túlzottan. De a szerelem mint maga nagyon elvont fogalom lett a szememben. Ez van...

P.S.: Köszönöm hogy végigolvastad a bejegyzést. Remélem élvezted. Igyekszem többet írni. Majd még egy két részletet elárulok:) Köszi a figyelmet!