Sziasztok.
Hát igen megtörtént a nyaralásunk Siófokon. Nagyon élveztünk. Most írok egy kisebb regényt róla ha nem gond.
Ötödikén indultunk már teljes harcjelmezben de nem akartuk elsietni a dolgokat ezért elmentünk a Renault napra a Hungaroringen. Összeszedtük apám ismerősét és az ő családját majd betértünk egy kis vendéglőbe megebédelni. Nem volt nagyszám a kaja de sokba fájt nekik mert „Hagyd csak majd mi meghívunk…” mondattal próbáltak lekenyerezni minket. Már teljes izgalomban hagytuk el a vendéglőt. Kisebb utazás után megjelentünk Mogyoródon és felkutattuk a Hungaroringet. Persze mondanom se kell hogy Renault napra Opel-el meg Trabant-al járnak az emberek… Már szinte alig illettünk be a szép hosszú Lagúnával. Unalmas volt látni a tömeget ahogy sietnek és a parkolók is telis tele voltak úgyhogy marad a jólbevált módszer „Álljunk az út szélére mi is…” jelmondattal. Felgyalogoltunk a főbejáratig és tényleg… Hatalmas buli volt odafent… Emberek százai, és ahogy mellettünk, meg a fejünk felett haladtak el a hatalmas gépszörnyek elképesztő érzés fogta el az embert. Hát igen… Felemelő élmény egy ilyen eseményen ott lenni. Rögtön hozzá is láttunk a megfelelő nézőpozíció keresésnek. Mire megtaláltuk a megfelelő rálátást már a tömeg magábaszippantotta útitársaink és teljesen elkeveredtek… Nem volt gond mi még egy csapatban voltunk… Hamar lementék a nagyobb kategóriás gépek a köreiket. A Clio verseny meg annyira nem hatott meg minket. Inkább elmentünk körülnézni. Találtunk mindenféle érdekes dolgot. Nagyon élveztük magát az eseményt… Érdekes volt és most tapasztaltabbaknak mondhatjuk magunkat. Itt van pár kép hogy miket láttunk…
Na hát ennyit a Hungaroring-ről mint olyan. Mikor ott végeztünk már késésben voltunk Siófokról. Persze mondanom se kell hogy mekkora dugóba keveredtünk Pest felé… Másfél órát haladtunk egy kilométeren… Már „punnyadtunk” mire átjutottunk az M7-re. Körül belül fél óra alatt le is értünk Székesfehérvárról Siófokra. Gábor már Székesfehérváron húzta a lóbőrt én meg orvul lefotóztam miközben az igazak álmát alussza…
Megérkeztünk öt perc alatt bejelentkeztünk, majd egy gyors kipakolás után készen álltunk, a Siófoki estére.
Először csak kicsit körülnéztünk összerővel a Petőfi Sétányon, majd beültünk egy bárba meginni 1-2 italt. Először ittunk egy-egy koktélt aztán jött az alap Jägermeister. Kicsit még üldögéltünk meg ittunk aztán szétváltunk és én a bátyámmal, folytattam szokatlan utam a szórakozás felé. Találkoztunk Katával és a barátnőével. Mivel akkor láttam először csak egy mondatot, tudtam kinyögni. „Hát nem is tudtam hogy ilyen pici vagy!” Persze a mondat végét követte egy harsány vihogás mindkét oldalról. Hisz mire vár az ember gyermeke, ha nem arra hogy belekössenek a testmagasságába… Kicsit égő is volt a beszólás, úgyhogy megpróbáltam kiengesztelni de sajnos nem láttam jelét a békének…
Később mind feloldódtunk de már bátyám vissza akart menni a szállóra így hát vele tartottam és ott hagytuk a lányokat. Később vissza kimentünk olyan éjfél körül és újra összefutottunk velük. Akkor bátyám megint csak visszajött, én meg hazakísértem őket. Jó sokat beszélgettünk mert hosszú volt az út… Ott aggódtak hogy nem találok vissza meg ilyen olyan bajom lesz de hát miattam aggódni fatalista szokás. Miután lepattantak már egyedül kellett visszajutnom a szállóig és ez hajnali kettő-három körül nem olyan kényelmes… De megoldottam és vidáman visszabattyogtam. Lényegében ez volt az első ott töltött éjszaka története.
A többi napom sablonszerűen ugyanúgy ment mint az első. Este lementünk ittunk keveset, szórakoztunk majd ha az már lepergett kimentem a Katával sétálgatni.
Nappal part, este buli. Hát mit is csináljon a nyaraló ember Siófokon ha nem bulizik.
Lényegében ennyit szántam megírásra jelenleg itt a blogomon. Remélem megteszi egy rövid jelentésnek!!!
Na sziasztok… Ja és továbbra se feledjétek szavaim „Szedd a cuccod, jön a buszod!!!”
